Háti baba, hátizsák

Mivel Laosz szélső zugába hajóztunk el, így Thaiföldre is egy mindentől távoli ponton érkeztünk. De mi még adtunk a nomádságnak, magunk mögött hagytuk a kisvárost is és másfélnapig poros utakon jártunk hegyi népek faluit, életét kutatva. Megérte.

Képalbum: Chiang Rai és kisebbségi falvak

A tervek azért jók, mert meglehet őket változtatni. A déli irányt és a buszt északra tartó hajóra cseréltük, hogy úgy utazzunk, mint a 90-es évekig a legtöbb helyi, vízen. 30 km/óra sebesség már jól hűsít, a dekken van hely kószálni Bencének és a szinte érintetlen hegyes táj lenyűgöző. De azért ez 2x 10 óra nem rövid.

Képalbum: Hajóval a Mekongon - Egyszerű eszköz, de nagy móka

Sanyi azt hitte, két nap múlva elmegyünk Luang Prabangból, annyira turistás kisvárosi volt az első benyomás. Nem így lett, 4 napot maradtunk: vízesést és világvége falut is látogattunk, illetve élveztük a Laoszi konyhát.

Képalbum: Laosz történelmi központja Luang Parbang

A hely, ahova izgalommal jöttünk, mert olyan népek élnek errefelé, akik hordozzák a gyerkőceiket, csak mint mi! De ezen felül sok minden más érdekese láttunk a természetközeli népek életéből.

Képalbum: Hmong hegyi népek a városban

Az észak vietnámi Sapa városban a turistáknál csak a turistákat traktáló, népviseletes törzsi nőkből van több. Nem nagy élvezet tíz lépésenként mondogatni „Köszönöm, nem vásárolok!”, de ezekből az egyszerű nőkből sokan folyékonyan beszélnek angolul (sokkal jobban, mint az öt éves egyetemet végzett vietnámi idegenvezetők), így lehet beszélgetni is. Hallás után, a nyugatiaktól tanultak, mára sok hotel is alkalmazza őket idegenvezetőknek. Nekünk közvetítő nélkül sikerült találkozni Pinnel, öt perc beszélgetés után már úton is voltunk a házuk fele Lao Chai faluba.

Képalbum - Hmongok falujában

A lenyűgöző természet mellett a benyomások a legfontosabbak ezekből a napokból: Itt épül DK-Ázsia legnagyobb reptere (2015), míg sok asszony néhány tucat 20 Ft-os bagett eladásának hasznából él meg. Elképesztő különbségek, 6 millió ember zsúfoltsága és mégis idegességnek, feszültségnek nyoma sincs. Élik az életet ahogy az adatik és sohasem sietnek. Az ősi ritmus mellet a cél már modern, „A pénz az élet.” – mondta a recepciósunk.

Fénképalbum: Hanoi - Az ellentétek városa

Négy nap Közép-Vietnámban: Hoi An gazdag kerekedői nem csak kínai és japán építészettel gazdagították a vietnámit, de nagyon hangulatos városkát is kialakítottak. Hue a császárok világa, a híres citadellához talán csak a pekingi Tiltott városban volt hasonló. És persze innen is vannak életképek.

 Beach, beach, beach-elünk! Nha Trang városában van Vietnám egyik legszebb homokos tengerpartja a Dél-Kínai tenger szélén. Hosszan elnyúló, pálmafákkal, este kivilágított sétánnyal szegélyezett part, fantasztikus kilátással a szemben elterülő szigetekre. Igazi kikapcsolódás ez országjáró túránkból.

Képalbum: Nha Trang - Trópusi tengerpart

Egy hétmilliós nagyváros, a létező összes ellentéttel. Nekem van egy nosztalgikus érzésem, amikor a Saigon nevet hallom, a régi időkre asszociálok, amikor még a franciák voltak itt az urak. De azóta sok minden megváltozott, a várost Ho Chi Minh City-nek hívják hivatalosan (HCMC), bár sokan használják a Saigon nevet.

Saigon - gazdasági főváros

Meleg vendégszeretet és sok mosoly vett körül minket egy dzsungel menti kis faluban. Vicces helyzeteket szült a közös nyelv hiánya, de sokat meséltek a gesztusok, az, hogy nagyon közel éltünk egész egyszerű emberekhez. Lentebb a „mit és hogyan tesznek”- témán túl a megsejthető motivációkról is próbálunk írni.

Képalbum: Falusi életképek a Mekongon

Megérkeztünk Vietnámba! Bár a kinézett hotelünk az orrunk előtt telt meg egy amerikai csoporttal, nem maradtunk fedél nélkül, és holnap valószínűleg át is költözünk, mert a csoport kora reggel elmegy. Nagyon hamar találtunk magunknak harapnivalót, és Bence is boldogan harapott bele egy igazi, friss bagettbe (, ami a francia gyarmati idők emléke).

Megérkeztünk az igazi harmadik világba. Pl. a közlekedés a felületes szemlélő számára csak káosz, senki nem tart sávot, záróvonalat, a világítás igen csak hiányos, de 3 nap alatt még baleset közeli helyzetet sem láttunk. Itt minden másképpen egyszerű és másképpen bonyolult. A stressz teljesen ismeretlennek tűnik. Amíg itt vagyunk megkezdődött a kínai új év, a nyúl éve.

Képalbum: Kambodzsa - Phnom Penh

Mi 3 órát várakoztunk pluszban péntek éjjelének közén Kairóban. A háton, széken alvó Bencével ez sem kevés, de az igazi teher a „mikor is jutunk innen ki”, illetve az otthoniak „jaj látjuk-e a gyerekeinket még” apokaliptikus gondolatok időszaka volt. Érdekes elgondolkodni kiknek a sorsával osztoztunk a kairói reptéren.

Elindult képes naplónk is a picasa oldalán

Kicsit kalandosan kezdődött az utazásunk, rögtön egy késői indulással. A Ferihegyen  4 perccel előttünk zárták a check in-t… Bence jól elszórakoztatta szokás szerint az egész légiszemélyzetet, a karirói várakozás alatt is minden magyar ismert minket a gépről: "Akiknek olyan jó kedvű a fia..." Tegnap meg a KL-i indiai templomban jöttek többen a mosolygós babával ismerkedni... de ne szaladjuk ennyire előre.

Indulás január 28-án Kairón át. 6 hét 5 ország. "Ne legyen ott háború, forradalom és legyen róla friss utikönyv" kb. ennyi kritériumunk volt amíg kettesben utaztunk. A kisgyerekes út esetén sokkal szűkebbek a határaink, hónapokig gondolkodtunk csak azon, hogy jó-e nekünk a harmadik világba utazni együtt. Nem nagyon vontunk be ebbe a mérlegelésbe másokat, mivel keveseknek van ilyenben tapasztalata, de most itt a döntés története.

Sokak első kérdése miket terveztek meg egy ilyen hosszabb úthoz. Nagyon sok részlet menetközben alakul ki, de van jónéhány dolog aminek pontosan utána nézünk, néhány részlet kiderítése - melyik határátkelő jó, milyen ünnepek vannak - több napos szívástól óvnak meg.

Részletek hamarosan....

Ez egy kedvenc írásom első nagy utunkról, továbbiak: teljessegfele.hu/benyomasok

Az alkudás egy örömteli társadalmi esemény, az intenzív személyes kapcsolat talán a legfontosabb célja. Nyugaton kapcsolataink fenntartására sokszor kiegészítjük a köszönést egy formális „Hogy vagy? Mi újság?” kérdéssel. A keletiek hanyagolják ezeket a felületes kifejezéseket. Van olyan indiai nyelv, amiben még szó sincs az üdvözlésre, a hindu namaszté szót is inkább csak külföldiekkel szemben használják.

 A keleti útirány mindig is a legvonzóbb volt számomra. Ezért is olyan kedves a blog fejlécében szereplő kép: nászutunk elején egy éjszakai buszút hajnalán készült (a kép készítésének idejére állítottam a post dátumát). Innen még közel két hónapig haladtunk kelet felé és 2011 elején újra arra indulunk. A keleti utazás valahogy közelebb visz az élet esszenciális kérdéseihez, sőt talán még a válaszokhoz. Sokkal inkább történik ez arra, mint nyugatara. A következőekben megpróbálom leírni mit, gondolok ennek a hátterében.