Beach, beach, beach-elünk! Nha Trang városában van Vietnám egyik legszebb homokos tengerpartja a Dél-Kínai tenger szélén. Hosszan elnyúló, pálmafákkal, este kivilágított sétánnyal szegélyezett part, fantasztikus kilátással a szemben elterülő szigetekre. Igazi kikapcsolódás ez országjáró túránkból.
 |
| Képalbum: Nha Trang - Trópusi tengerpart |
február 14-17 Nha Trang
Reggelente elég párásan indult az idő, majd kora délutánra annyira tiszta lett a levegő, hogy vakító kék színben pompázott a hullámzó víz. Ekkorra azért már a szél is felerősödött, néha már fáztunk is az árnyékban üldögélve a kényelmes napozóágyainkon (300ft/nap) a banánlevéllel fedett napernyők alatt. Az óceán hatalmasan hullámzott, nem az a békés homokozunk-a-parton-érzés volt, hanem óriási robajjal csapódtak a hullámok a fövenynek. Bencének elég félelmetes is volt, esze ágában sem volt fürdeni benne, inkább kétségbeesett sírásra fakadt, amikor a lábára csapott a sós víz. Egyébként el nem mozdult mellőlünk az árnyékból, mellettünk ücsörgött a széken, esetleg szórta a homokot mindenkire.
A strandolókat különböző árusok igyekeznek megkörnyékezni, kesztyűt húzott, orráig beburkolózott asszonyok (a naptól féltik magukat, ugyanis míg a fehér ember szépen le akar barnulni, addig a vietnámi fehér szeretne maradni) árulnak hűtött italokat, gyümölcsöt, fánkot, antikvár könyvet, napszemüveget. Volt egy tengeri herkentyű árus is, aki a kiválasztott dolgokat a magával cipelt parázson megsütötte. Mire rájöttünk, hogy az az óriási rák, amit árul, az homár, és feltérképeztük, hogy tulajdonképpen nem is olyan sok, amit kér érte, sajnos pont lemaradtunk az ínyencségről, mert az utolsó nap nem láttuk sehol.
A szállásunk szuper, negyedik emeleten van egy csodaszép szobánk, erkéllyel és rálátással a tengerre. Az étkezési lehetőségeken látszik azért, hogy sok a turista, mindenféle nemzetiségű ételt lehet enni a csinos éttermekben, de a szendvics és a gyümölcs is drágább, mint máshol. Ami újdonság volt számunkra, hogy sok üzlet hirdette magát orosz menüvel, feliratokkal. Ezek szerint erre igen sok orosz vendég jár, és az egyik szervezőiroda alkalmazottjának szavai szerint jó pénzért, minőségi szolgáltatásokat akarnak igénybe venni.
A város látnivaló közé tartozik a Long Son pagoda egy domb alján, aminek a tetejére fellépcsőzve egy hatalmas fehér Buddha vigyázza a települést (Bence a saját lábán gyalogolta fel a 152 lépcsőt!), és a csám (cham) tornyok, amik egy régenvolt birodalom maradványai, szentélyek.
A várossal szomszédos szigetekre való látogatást mindenképpen javasolja az útikönyvünk, így nem hagytuk ki az egynapos hajókázást sem. Igazi élmény volt, főleg megtapasztalni, mi mindent be nem vetnek a turisták szórakoztatására. Kissé túlzsúfolt hajónkon mindenféle nációk összegyűltek, kínaiak, USÁ-ban élő helyiek, koreaiak, finnek. Volt köztünk három francia is, akik közül az egyik úr elég mérgesen adott hangot többször is nemtetszésének, a zsúfoltság, a hangzavar, az újabb és újabb belépődíjak felett érzett dühét elegáns, de kissé karótnyelt felesége sem nagyon tudta csillapítani.
 |
| Származási hely: Nha Trang - Trópusi tengerpart |
Volt itt minden: tengeri élőlényeket bemutató akvárium (ilyen nagy úszó teknősöket még nem láttunk); egy kis búvárkodás a parti vizekben, akinek ez nem feküdt (mint Bencével együtt Sárinak) az üvegaljú hajóból leshette az élővilágot, láttunk is egy nagyon klassz medúzát elsuhanni; finom, de takarékos ebéd; gyümölcsök, mialatt a legénységből verbuválódott zenekar egy elektromos gitárral és ócska, rozsdás dobokkal és cintányérral csinálta a hangulatot; borozás a tengerben lebegve; majd egy kis strandolás egy betonozott falú helyen, aminek csak az volt az előnye, hogy nem voltak hullámok, békésen lehetett úszkálni. Bence jól bírta a sok embert, pedig a kínaiak rögtön rákattantak, rendesen belakmározott a halszószos rizsből, és vagy 4-5 szelet dinnyét is befalt. Sanyi éneklésének köszönhetően egy üveg Dalat-i borral is gazdagabbak lettünk, de hamarosan kiderült, hogy a likőrszerű piros lé azért nem jön be nekünk különösebben, mert a mulberry, amiből készítették, ami nem a szőlő egyik fajtája, hanem piros faeper valójában – nem véletlenül nem világhírű a vietnami borászat.
Mindent összevetve nagyon jól éreztük itt magunkat, és bár Sanyi első napi leégése kicsit megkeserítette és fájdalmassá tette az életünket, egy igazán kerek, négynapos élménnyel távozunk erről a helyről és vesszük tovább északnak az utunkat.
