A tervek azért jók, mert meglehet őket változtatni. A déli irányt és a buszt északra tartó hajóra cseréltük, hogy úgy utazzunk, mint a 90-es évekig a legtöbb helyi, vízen. 30 km/óra sebesség már jól hűsít, a dekken van hely kószálni Bencének és a szinte érintetlen hegyes táj lenyűgöző. De azért ez 2x 10 óra nem rövid.
 |
| Képalbum: Hajóval a Mekongon - Egyszerű eszköz, de nagy móka |
Március 5-6. Luang Prabangtól Huay Xai-ig
Reggel korán keltünk és egyenesen a hajókhoz mentünk. Ha kapunk itt jó jegyet, akkor északra megyünk, ha nem akkor irány a buszállomás és dél az irány. A komp körül horgonyzó hajók nagyon kényelmesnek tűntek, de több zsúfolt utazásról hallottunk már ezen a szakaszon, ezért nem vettünk előre jegyet. Igen kényelmes hajót mutattak, ezen tud Bence szaladgálni bőven. Jegyvétel után papayát, jack gyümölcsöt, banánt és szendvicset is vettünk úti elemózsiának.
A fejlődő úthálózat, a gyorsabb buszok mellett egyre több utasszállító hajó horgonyozik le végleg, de a megmaradt néhányból is jól érezni mekkora kultúrája van folyami hajózásnak. A nagyon hosszú, kismerülésű hajók szélessége 4-5 m, minden utasnak jó a kilátása. Buszokból kivett ülések vannak benne, egészen kényelmesek, hátradönthetők. Bár ha az ember nekitámasztja a térdét az előtte lévő széknek, az váratlanul odébb csúszik – rögzíteni nem szokás. Első napi hajónkon 2x2 széksor volt, Bencének táncteremnyi helye volt rohangálni, a második napi járgányt már jobban megtömték ülésekkel, persze csak a töredékén volt utas. Thaiföld felé napi egy hajó indul Luang Prabangból, az sincsen tele, a másik irány, a Laoszba tartó sokkal forgalmasabb, oda napi 2-3 hajó is indul a határról, mindegyik tele. Nekünk így szerencsésebb volt az utunk, nem kellett a tömegtől szenvednünk, pont elég volt a hosszú út is.
Reggel, induláskor pulóvert kellett venni, olyan hűvösen fújt a menetszél, aztán egyre melegedett a levegő, a legforróbb 3 körül lett, amikor már a szél sem segített a bágyadtságunkon. Bár akkor már lehetett várni, hogy az 5 óra felfrissülést hoz, csökken a nap ereje. A legtöbben olvastak, aludtak, bámulták a folyópartot – csupa olyasmit csináltak, amivel egy ilyen hosszú úton az ember próbálja elütni az időt.
 |
| Származási hely: Hajóval a Mekongon - Falu a Mekong partján Laoszban |
Első napunk végén egy Pak Beng nevű kisvárosban aludtunk, ez a hely tényleg csak arra van, hogy az áthajózó utazók megszálljanak. Olcsó, kicsi, de takaros szobák, sok-sok étkezési lehetőség, és minden vendégház kész szendvicset is csomagolni a következő napi útra, mert a hajó sehol nem áll meg, csak pár pillanatra, amikor néhány helyit kitesz a falujában. Mint utóbb kiderült, Pak Beng ópiumot is ajánl az arra járóknak. Nekünk nem kínáltak, gondolom, Bencével a hátunkon inkább tűntünk konzervatív családnak, mint potenciális vevőnek.
Második délután még voltak olyan gondolataink, hogy még aznap átevezünk a határon, hogy Thaiföldön aludjunk, de a határ 6-ig van csak nyitva, és a vendégház-tulajdonosok jó üzleti kapcsolatban lehetnek a hajósokkal, mert 6-kor még javában próbálták a hajónkat beszuszakolni a kikötőben két másik, már ott állomásozó hajó közé. Kb. 15 percet vett igénybe a parkolás, amit normális európai ember meg sem próbált volna ily módon¸tényleg olyan kicsi helyre álltunk, hogy a hajó orrával szét kellett tolnia a már ott álló másik két hajót, hogy beférjünk. Mindenesetre olyan hatékonyan bénáztak, hogy kénytelenek voltunk ott megaludni, és csak másnap reggel mentünk tovább. Nagy előnye volt a helynek, hogy egy hatalmas teraszú étteremben vacsoráztunk, ahol Bence a helyi gyerekekkel rohangászhatott, és a végén még egy biciklire is ráültették, ami nagyon tetszett neki.
