Az észak vietnámi Sapa városban a turistáknál csak a turistákat traktáló, népviseletes törzsi nőkből van több. Nem nagy élvezet tíz lépésenként mondogatni „Köszönöm, nem vásárolok!”, de ezekből az egyszerű nőkből sokan folyékonyan beszélnek angolul (sokkal jobban, mint az öt éves egyetemet végzett vietnámi idegenvezetők), így lehet beszélgetni is. Hallás után, a nyugatiaktól tanultak, mára sok hotel is alkalmazza őket idegenvezetőknek. Nekünk közvetítő nélkül sikerült találkozni Pinnel, öt perc beszélgetés után már úton is voltunk a házuk fele Lao Chai faluba.
 |
| Képalbum - Hmongok falujában |
„A magasabb, nem öntözhető területen kukoricát termesztünk, lentebb teraszokon nő a rizs.” – magyarázta az úton. Aztán megálltunk egy 2,5 m-es cukornádat venni, ez itt az univerzális édesség. Minket is megkínált; jó az íze, de fura, hogy minden harapás után köpködni kell a rostokat. Közben lassan leereszkedtünk a festőien szép rizsteraszos völgy aljára. Sajnos a faluban járva a tájnál dominánsabbak a rettenetesen saras és gödrös gyalogutak, mindenfele műanyag szemét szanaszéjjel.
Leginkább az tetszett ebben az alacsony asszonyban, hogy sokat mosolyog. Annak ellenére is szereti a saját életét, hogy naponta dolgozik nálánál sokkal gazdagabb emberekkel. Bencének páfrányból szívecskét font, majd fűből kis lovat. A hegy tetején lévő faluban nevelkedett, egy helyi bácsi a saját házában tartott nekik iskolát, öt évet járt oda. A tőle 40 km-re lévő alföldi városban még csak kétszer járt, és egyszer már volt a 110 km-re lévő látványos Bac Ha vásárban is. Gyermekeit otthon hozta világra, gyógyításra a faluban fellelhető megoldásokat használja: gyógynövények, akupunktúra, nyirokcsomó csipkedése.
A család
Azokon a napokon, amikor Pin turisták után jár, a férje van a gyerekekkel. Itt mindig a lány költözik a fiú családjához, ők is így éltek 2 évvel ezelőttig, amikor itt, a városhoz közelebbi faluban saját, helyi léptékkel igen méretes házat építettek (szerintem főleg a turistás pénzből). Amikor megérkeztünk a házba, Pin férje egy fa csomagtartót bütykölt a tornácon. Segített húst és krumplit vágni az ebédhez majd eltűnt.
 |
| Ebben a házcsoporban áll Pinék háza, a legnagyobb épület a katolikus templom |
Maga a falu inkább egymáshoz közeli tanyákból áll, de Pinék háza körül még 4-5 ház nagyon közel van. Úgy tűnt, ezen házak lakói ki-bejárnak egymás életterében, de ezzel egy erős összetartás, kölcsönös segítség is jár.
A hmongok csecsemőkortól hordozzák a gyermekeket, általában egy éves korig, utána a nagyszülőkkel maradnak otthon. De láttunk a faluban több idős embert is gyerekkel a hátán. Ha nincs kire hagyni, akkor akár 3-4 éves korig is hátra veszik. A háziak kétéves lányát is fel-felvette kicsit a hátára a bátyja. A legnagyobb fiú felső tagozatos, 7:30-tól 11-ig van suliban, valószínűleg azért is ilyen röviden, hogy utána tudjon dolgozni. Az alsó tagozat 4 éves kortól kezdődik és 6 évig tart, itt délután ötig vannak a gyerekek. Valószínűleg az első évek óvoda jellegűek, a suli fala is tele volt rajzokkal. A felsősek sulija máshol van. Sajnos mindegyik iskolában vietnámi tanítók kizárólag vietnámi nyelven tanítanak.
Hmong konyha
Röviden: rizst rizzsel. Naponta 3-szor esznek rizst, és ha tehetik, tesznek rá egy kis feltétet, közel sem minden étkezéskor. A hús magyar szemmel is drága, pl. 3000 Ft egy sovány baromfi, inkább csak ünnepekkor jut az asztalra. 10 kg rizs 1200 Ft, ez egy nagy családnak - 3-4 generáció együtt, kb. 15 fő – max. 3 napig elég. Ha a saját rizstermés nem tart ki egész évben, nyomorúságos az élet.
 |
| Ez itt egy fejedelmi ebéd: rizs és 3 feltét, rántotta, sült krumpli és sült szalonna némi hússal |
Mi három feltétet kaptunk. Füstölt szalonna sütve 4-5 köröm nagyságú hússal. Rántotta póréhagymával. Serpenyőben sült krumpli. No meg volt még áztatott csilipaprika is az asztalon. Hétköznap ezektől különbözőt nem esznek, esetleg van egy-két ünnepi recept.
A legtöbb házban van egy 80 literes üst tűzhellyel összeépítve. Ezt csak nagy összejövetelekkor, esküvő, temetés (a szűkcsaládon túl itt is szokásos a vidámság) használják. Jól jön még disznóvágáskor, illetve egyes falukban a kukorica pálinkát is ebben főzik.
Megélhetés
Az elsődleges tevékenység a rizstermesztés. Míg az innen 20 km-re lévő város mellett is évente kétszer terem a rizs, dél-Vietnámban háromszor, addig itt a hegyen 1300 m felett csak egyszer. Sík út alig van, folyton hegyről le és fel kell közlekedni. Vietnámi paraszt ilyen földet nem hajlandó megművelni. Csak a tibeti hegyekből idevándorolt törzsek vállalják ezt az életet.
A munka alapeszköze a bivaly, amivel talajt munkálják meg. A helyi bevételekhez képes elképesztő ennek az ára, 200 000 Ft és bizony, ha a nagy a hideg, sok elhullik, mivel síkvidéki(trópusi) fajtákat használnak. A családok kincse lehet az az 1-2 fias koca, amit itt-ott látunk. Kisméretű zsírdisznók ezek. Baromfiból is csak kószáló példányokat láttunk, rendes baromfiudvarra való mennyiséget sehol, de mivel is etetnék, ha lenne?
 |
| A földekről hazafele |
A hmongok még ma is közel önellátók, sokan minimális pénzt használnak csak. Az ételüket megtermelik, a ruhájukat szövik, és ha már maguk csinálják, szépen ki is díszítik. Azért az alsó ruházat már ipari termék, de a díszítést, egyéniséget adó külső rétegere (north fake kabát) még nincs pénzük. Hiába, hogy már alig tudja eltartani a növekvő hmong népességet a falu földje, a vietnámiak nem adnak városi munkát nekik. Ellenmondásos módon ez a kirekesztettség segíti leginkább kultúrájuk megőrzését.
A turista üzlet egy szűk kisebbség számára igazi kitörési lehetőség. A látogatók leginkább a törzsi népek miatt jönnek erre, ráadásul az asszonyok tényleg jól megtanulnak hallás után angolul. Ez egy tisztességes versenyben a piac nagyobb részének megszerzését jelentené, itt inkább csak egy-két leeső zsírosabb falatot. Pl. a szálloda 3-5 eFt-ot kér az idegenvezetőért, de csak 1000 Ft-ot ad a vezetőnek magának. Egy falusi vendéglátó szállásért, vacsoráért és ebédért 1500 Ft-ot kap, a szervező 5-10 eFt-ot is elkér. A legtöbb hmongnak marad az ajándékárusítás, ami részben kézi munka, részben kínai tömegtermék, de ebben az üzletben is kb. 100 nő csinál annyi forgalmat, mint egy szentendrei kisbolt és a haszonkulcsuk is alacsonyabb.
