A hely, ahova izgalommal jöttünk, mert olyan népek élnek errefelé, akik hordozzák a gyerkőceiket, csak mint mi! De ezen felül sok minden más érdekese láttunk a természetközeli népek életéből.
 |
| Képalbum: Hmong hegyi népek a városban |
Február 26-28. Sapa
Az éjszakai vonatozásnál jobbat is el tudok képzelni, Bencével kettőnknek nagyon szűk volt az egy ágy. Amikor megérkeztünk, hajnali fél 6-kor, nem volt egyszerű buszt találni, ami felvitt minket 1600m magasra, Sapá-ba, mert oda már nincsen vonat. Lao Cai-ból kb. egy órányi buszozás, annak idején még a franciák alapították a helyet. A magaslati városban klassz kis hotelt találtunk, a 6. emeletre kell felmászni a szobánkhoz, és jó a kilátás is, ha nincs éppen véletlenül köd.
A szombati piacra érkeztünk, ami ugyan kisebb volt, mint gondoltuk, de hamar segített nekünk belecsöppenni az itteni életbe. Szerte az utcán apró, kislányoknak tűnő nők járkálnak, és az arra tévedő turistákra rávetik magukat. Ők a fekete hmongok, akik mindenféle kézműves tárgyat, főleg hímzéseket próbálnak eladni az idelátogatóknak. Csapatosan sétálnak, és az ideérkező turistacsoportok mellé szegődnek, beszélgetnek velük (jól tudnak angolul), és persze a végén vásárolni kell tőlük. Jellemző kép az utcán, ahogy néhány fehér embert körülvesz egy csapat apró nőszemély, a fehérek egy fejjel kimagasodnak középről. Vannak még piros dzao népek is, az asszonyoknak az az ismertetőjele, hogy egy hatalmas piros párnafélét hordanak a fejükön díszként.
Sapa mellet egész közel van egy falu, Cat Cat, hamar el lehet oda sétálni. Igazából mi azon csodálkoztunk, vajon hol élnek az emberek itt, mert amerre csak jártunk, csupa turistáknak való üzlettel találkoztunk. Nagyon sokan rá vannak állva a nyugatiakra, sok gyereket is láttunk árulni. Viszont több oldalról is hallottuk a figyelmeztetést, hogy gyerekektől ne vásároljunk, mert az eladások sikerén felbuzdulva rendszeresen ez lesz az elfoglaltságuk ahelyett, hogy iskolába járnának. Visszatérve arra, hogy hol laknak, hát azt láttuk később, hogy palatetővel fedett, ablaktalan deszkaházakban élnek, ami ugyan elég tágas, de sötét.
 |
| Származási hely: Hmong hegyi népek a városban - Bivaly fakoloppal |
Második nap beneveztünk a nagy vásárra, Bac Ha városába. Jól átgondoltuk, hogy megéri-e az egész nekünk a 2x2,5 óra buszozást, de utólag azt látjuk, hogy mindenképpen megérte! Sapában a piac semmi ahhoz képest, amit itt láttunk! Bac Ha-ban a piac nem a turistákért van (persze, külföldieknek való holmikat is lehet kapni jócskán), hanem tényleg a hegyekben élő emberek jönnek le a városba eladni-venni dolgokat, amire szükségük van. Van állatvásár, a szokásos terményvásár, de lehet kapni ekevasat és hagyományos szoknyákat is. És mindez a forgatag megtűzdelve azzal, hogy a hmongok többségében még mindig a színes, népies ruházatukat hordják, és a legtöbb asszonynak a hátán csücsül a gyereke – hát fantasztikus volt! Itt a virágos hmongok voltak többségben (Sapa mellett a fekete hmongok élnek), rájuk a különösen díszes ruházat a jellemző.
Összességében nagyon jól sikerült a Sapa-beli tartózkodásunk, amiben nagy szerepet játszott az is, hogy szerencsénk volt az idővel. Előttünk napokkal már nem esett az eső, így nem volt sár, és az ott-tartózkodásunk harmadik napján még a nap is kisütött. Ezen a napon az utcán kerestünk és találtunk egy fiatalasszonyt, akivel elmentünk a falujába – erről Sanyi írt bővebben. Érdekes volt ez a hegyi város, nagyon-nagyon turistás volt. Naponta sok csoport érkezik a hajnali vonatokkal, hogy szép szállodában lakjon, túrázzon egy kicsit,és szép éttermekben egyen. Ezzel nem is volna baj, de pl. étterem szinten nem nagyon volt más lehetőség, még az olcsóbbnak kinéző, helyieknek való éttermek is többet számoltak fel a külföldieknek. Ez a része egyáltalán nem volt szimpatikus, de a sok viseletes és babahordozós hmong ellensúlyozta a rossz érzést. még csak annyit, hogy sosem láttam még ekkora ködöt, mint itt, este a városban szinte kivehetetlen volt a világítás, a pár méterre lévő alakokat is csak sejteni lehetett.
