Sanyi azt hitte, két nap múlva elmegyünk Luang Prabangból, annyira turistás kisvárosi volt az első benyomás. Nem így lett, 4 napot maradtunk: vízesést és világvége falut is látogattunk, illetve élveztük a Laoszi konyhát.
 |
| Képalbum: Laosz történelmi központja Luang Parbang |
Március 1-4. Luang Parbang
Előző este indultunk Sapából az éjszakai vonattal, ahogy megérkeztünk Hanoiba rögtön a repülőtérre mentünk taxival, és ott vártuk meg a 9 órás gépindulást Luang Prabangba, Laoszba. Két teljes napi buszutazást váltottunk repülőre, így az út csak szűk egy órát tartott, légvonalban 380km. Az éjszakai vonatozástól jól kifáradva érkeztünk meg, szerencsére hamar találtunk nagyon szép szállást, ahol nagyot tudtunk aludni. A szomszédaink egy szlovák pár, akikkel még a reptéren futottunk össze, a Bac Ha piacra is egy csoportban utaztunk, és több közös programot is csináltunk együtt itt.
Sanyi 3 körül elég türelmetlen lett, hogy menjünk már, nézzük meg, hol is vagyunk tulajdonképpen. Bence felébredt, és délután 2-kor nekivágtunk Luang Prabang felfedezésének. A sétánk a forróság miatt nem tartott sokáig, de arra éppen elegendő volt, hogy valami képet kapjunk erről a városról. Hangulatos utcákon sétáltunk, színes virágú trópusi bokrok alatt a Mekong partján, és egyedül az szomorított el bennünket, hogy nem láttunk olcsó étkezési lehetőséget. Estére azonban ez a probléma is megoldódott, mert a főutcán felvonuló, rengeteg kézműves terméket áruló sátor mellett volt egy kis utca, ahol büférendszerben lehetett enni: 250 ft-ért egy tányérra pakolni annyi mindent, amennyi ráfért, plusz a husi, pl. egy rostonsült finom hal 500 ft-ért. Meg a sör persze. Voltak hevenyészett asztalok is padokkal, ott lehetett elfogyasztani az eledelt. Azért ettünk egyszer étteremben is a szlovákokkal együtt (akik egyébként Bristol mellett élnek Angliában), nagyon finom laoszi ételt. Bencének még egy etetőszék is akadt, de egy idő után inkább a gyertyákat fújta el az üres asztalokon, majd a szökőkútban pancsolt és az utcára fröcskölte a vizet.
Nagyon hangulatos ez a városka a sok vendégházával, éttermekkel, buddhista templomokkal, a Mekong-parttal. Ezzel együtt jár az is, hogy nagyon turistás, persze az árakkal együtt. Aki vásárolni akar, annak ott van az esti piac, ahol szebbnél szebb sálakat, takarókat, ezüstékszereket, mütyüröket lehet venni. Nevezetes látnivalónak ott van a korábbi királyi palota, ami ugyan már múzeum (a XIX. sz. elején épült), de nagyon adnak a tiszteletre, könyökig érő inget kellett béreljek. Sok buddhista templom is van, lépten-nyomon a jellegzetes tetőzetek kandikálnak ki virágzó bokrok közül, és ahogy esténként sétáltunk, 6 után már az esti imát mondják hangosan, ez élettel tölti meg a kolostorok udvarát. Izgalmas volt egyik délután kibicikliznünk egy selyemfestő és szövő helyre, ahol gyönyörű, parkszerű környezetben festették-szőtték a kelméket. Szép kilátás volt a Mekongra a kávézóból, ahol még egy kis vízzel is megkínáltak bennünket, annak reményében, hogy vásárolunk valamit a szuperdrága üzletben (pl. egy fali fellógatható sál 50 ezer ft-ba is belekerült).
 |
| Származási hely: Laosz történelmi központja - A kisebbek nem kapnak papucsot sem |
Két kirándulást is tettük a sétálgatás és a hangulat élvezése mellett, mindkettőt a szlovák párral. Velük jól el tudtunk beszélgetni, bár láthatóan több pénzt szántak az utazásra, mint mi. Az egyik kirándulás a kb. egy órára lévő Kuang Si vízeséshez volt. Itt egy kezdetleges medverezervátum mellett a Plitvicei tavakhoz hasonló vízeséseket láthattunk, csak kisebb volt az egész, kevesebb a látogató, de lehetett benne fürdeni! Néhány öblöt jelöltek ki lubickolásra, ezeknek változó volt a mélysége, hol úszni kellet, hol kényelmesen rá lehetett kuporodni víz alatti kövekre. Először jéghidegnek tűnt a víz, de meg lehetett szokni. Bence egész jól elüldögélt Elena mellett, amíg mi Sanyival fürödtünk.
A másik barangolásunk a Mekong Luang Prabanggal szembeni partjára vezetett, ahol félóra gyaloglás után egy kis faluba értünk. Olyanba, ahol ugyan jártak már fehérek, de nem mindennaos vendég a nyugati turista. Lábakon álló, de bádoggal fedett házikók mellett sétáltunk a poros utakon, mellettünk a falu teljes gyerekserege vonult. Futótűzszerűen terjedhetett a hír, hogy megérkeztünk, mert elég hamar összegyűltek a követésünkre. Elsősorban Bence érdekelte őket, a lábát fogdosták, de a végén mi is kaptunk egy csokornyi színes virágot. Nagyon jó élmény volt ott lenni, csak mehettünk volna korábban, mert a végére elég meleg lett. Bence a kirándulás után 3 órát aludt.
