Megérkeztünk Vietnámba! Bár a kinézett hotelünk az orrunk előtt telt meg egy amerikai csoporttal, nem maradtunk fedél nélkül, és holnap valószínűleg át is költözünk, mert a csoport kora reggel elmegy. Nagyon hamar találtunk magunknak harapnivalót, és Bence is boldogan harapott bele egy igazi, friss bagettbe (, ami a francia gyarmati idők emléke).
 |
| Származási hely: Vietnám - Chau Doc, megérkezés a Mekong deltához |
Február 4-6.
Második nap igen, költöztünk. Egy hasonlóan szép szobába, mint az eddigiek. Különösen jól esett benne a déli pihenő, amit tartottunk, elmenekülve a nagy meleg elől. Bár Bence számára először a felpörgés következett a kellemes hűvösben, később alakult csak ki a családi szundikálás.
Ez a város a Mekong egyik ágának partján fekszik, jellegzetességei az úszó házak. Ezek óriás üres hordókon úszó házak, alattuk pedig halat tenyésztenek, persze a vízben kerítéssel körbevéve. A halak tápot is kapnak, meg a háziak szemetét. A házak el is vontathatók, több helyen láttunk rajtuk hatalmas motort. Rendszerint bádoglemezből vannak (iszonyú meleg lehet nyáron, de nem ázik be monszunkor), és van egy kis tornácuk, ami most, a Tet idején nagyon hangulatosan sok virággal volt feldíszítve, főleg citromsárga, nagyvirágú büdöskével. A Tet a vietnámiaknak újév, karácsony- féle ünnep, kb. egy hétig tart, és mindenki hazautazik a családjához. Szóval ezek között a házak között hajókáztunk egy kicsit, a csónakunkat egy fiatal lány hajtotta, itt állva eveznek. Bence szokás szerint a hátunkon volt (most Sárién), csendben figyelt.
Jó helyen álltunk meg figyelni ezt a nagy vietnámi ünepet. Érdekes volt látni, hogy bár sok üzlet és a hivatalok nem nyitottak ki, rengetegen voltak az utcán, a boltok többsége működött, és ételt is gond nélkül lehetett találni. A piac is teljes értékű volt. De parti volt, a folyóparti parkban felállítottak egy színpadot, onnan nagyban szólt a zene, és mellette egy nagy, szabadtéri evős helyet állítottak fel. A Tet egybeesett a kínai újév napjával is, és több csapatot láttunk, akik ennek alkalmából, zajosan igyekeztek elűzni a gonoszt, dobbal, cintányérral, félelmetes sárkányfejekkel vonultak fel az utcán, a mi szállodánk előtt is eljátszották a „sárkány halála” c. jelenetet.
 |
| Származási hely: Vietnám - Chau Doc, megérkezés a Mekong deltához |
Még egy helyre jutottunk el, mégpedig motorral, a Sam-hegyre, ami a vietnamiaknak szent hegy. A motorozást némi tépelődés előzte ugyan meg, de végül kaptunk bukósisakot Bencének is, és két idősebb fazont, akik tényleg békésen vezették velünk azt a 6km-t. Végülis itt is mindenki motoron szállítja a gyerekét, mi azzal a különbséggel tettük, hogy nem ölbe vettük Bencét, hanem Sanyi hátán ült, így mentünk hátsó, békés kis utakon a rizsföldek mellett. A „hegy” 260 m magas, a legmagasabb a Mekong-deltában. A tetejére felfurikáztak minket elég meredek úton, onnan csodálhattuk a határ túloldalán elterülő Kambodzsát és a világítóan zöld rizsföldeket. Hazafelé még egy rizshántoló üzem mellett is megálltunk. A hegy tetejéről egy meredek lépcsősoron lehetett lejönni, függőágyak és árusok hada között, a végén pedig hatalmas tömegbe érkeztünk, mivel a Tet miatt mindenki ki akarta fejezni tiszteletét az isteneknek is. A legbefolyásosabb istenség szobrát nem is láttuk, csak oldalról egy kicsit, akkora tömeg volt.
