Négy nap Közép-Vietnámban: Hoi An gazdag kerekedői nem csak kínai és japán építészettel gazdagították a vietnámit, de nagyon hangulatos városkát is kialakítottak. Hue a császárok világa, a híres citadellához talán csak a pekingi Tiltott városban volt hasonló. És persze innen is vannak életképek.
 |
| Képalbum: Hoi An - Ősi kereskeő város |
február 18-19. Hoi An
Jó szokásunkhoz híven reggel érkeztünk ebbe a városkába. A szálláskeresés most nem volt triviális, úgyhogy ezentúl mindig foglalunk. De végül most is jó szobánk lett, csak járni kellett utána, a legfelső szinten van a kiteregetett lepedők szomszédságában, ha kimegyünk a tetőre jó kilátás van a városra. A hotelbejárattal szemben pedig ott áll egy szendvicses néni, akinél jót lehet reggelizni, húsos-zölséges-tojásos bagettet. Bencének a sima péksütemény jár.
Hoi An-nak van egy óvárosi része, az maga a látnivaló. Egy régi kereskedővárosról van szó, ahová a kínai és japán kereskedők a monszun egyik szelével lehajóztak, majd 4-5 hónap elteltével, amikor ismét kedvező volt számukra a széljárás, immár észak felé, visszahajóztak. Addig pedig itt éltek, béreltek, építettek házakat. A legtöbb régi kereskedőházban fellelhetők japán és kínai építészeti elemek is. A régi házak közé ékelődve pedig francia, koloniális stílusú, sárgára festett épületek állnak. Van bőven, amelyikben még maga a kereskedőcsalád leszármazottai laknak, akár a hetedik generáció, de rengeteg ház a mai modern kereskedelemnek esett áldozatul, ajándékboltok és szabóságok sokasága várja bennük a sokpénzű turistát. Hoi An ugyanis a selyméről és a varrodáiról nevezetes, pillanatok alatt megvarrathat magának az ember öltönyt, ruhát, kabátot, amit akár haza is postáznak neki.
Pingyao-ra emlékeztetett bennünket ez a városka, arra a kínai bankárvárosra, ahol az első kínai bank megalakult. Jellegzetes lakóházak, üzlethelyiségek egy jól körülhatárolt, régi városrészben.
Leírás: http://teljessegfele.hu/index7.html#pingyao és a
képek: http://teljessegfele.hu/picasahtml/20Pingyao/index.html
Amikor megérkeztünk, valami fesztivál utolsó napja volt éppen, hatalmas tömeg tolongott a keskeny utcákon, rengeteg kínai. Néhány templomba nem is tudtunk bejutni, annyian tömörültek a bejáratánál hódolásra várva. Inkább kimenekültünk ezekből az utcákból, mert a kínaiak rettenetesen rákattantak Bencére, sokkal pimaszabbul, mint a vietnamiak, és nagyon éberen kellett őrködni felette. Elhiszem én, hogy a kínaiak nagyon szeretik a gyerekeket, na de azért ez már nekünk is sok volt… Mindenesetre másnap eltűnt a nagy tömeg az utcákról, és békésebb idejében fedezhettünk fel még néhány utcát. Itt is van egy folyó, meg szigetek, este hangulatos lampionfények világítanak a folyóparti éttermek felett, különleges hangulatot árasztva.
 |
| Képalbum: Hue - Császári főváros |
február 19-21. Hue
Hoi An-tól Hue csak 3 óra busszal, így ezt a távolságot délután tettük meg. Persze Bence már túl volt az alváson, így teljes aktivitásban ugrált az ölünkben – nem volt egyszerű. Nagyon klassz helyen vagyunk ismét, reggelit is kapunk, kedves a személyzet. Az idő sajnos eléggé lehangoló, egész délután esett, csak estére állt el az eső. A napok többi részében is nedves a levegő, de legalább nem esik, és hűvös van, előkerültek a pulóvereink is a hátizsákból. Annyira nedves a levegő, hogy Bence bőr szandálja tiszta nyirkosság reggelre, hasonlóan a ruháinkhoz, és az útikönyv is olyan, mintha megmártottuk volna egy vödör vízben.
Első este remek finomságokat vacsoráztunk, a helyi, mármint Hue-beli ínyencségeket. Valami finom levest szokás szerint hússal, tésztával, zöldségekkel, meg egy rizslisztből sütött palacsintafélét, amit rákkal, csírával, tojással töltöttek, és szezámos-földimogyorós szószba kellett mártogatni. Sanyi elég vacakul érzi magát, úgyhogy orvosi konzultáció után csillagászati áron vettünk neki egy doboz Augmentint, és most várjuk a gyógyító hatást.
Az igazi látnivaló itt egy világörökség épületegyüttes, a XIX. században épült uralkodói lakhely és a körülötte lévő egyéb házak. Nagyon kínai díszítésű az egész, a felépítése is a pekingi Tiltott városéhoz hasonló: a Legfelsőbb Harmónia Palotája, a mandarinok gyülekező helye, maga az uralkodó lakosztálya, a könyvtár. Van színház és sok templom, ahol az előző uralkodók szellemeinek hódoltak. Eléggé lebombázták a helyet a háborúkban, a 148 épületből ma 20 áll, ezek felújítása bár lassan, de zajlik. Van már néhány olyan rész, ami eredeti pompájában fénylik. Bencét a történelmi nevezetességek nem hatották meg, fel-alá rohangált, és legnagyobb élvezetét abban lelte, hogy minél több szakadt nejlondarabot beledobjon egy tófélébe.
