Megérkeztünk az igazi harmadik világba. Pl. a közlekedés a felületes szemlélő számára csak káosz, senki nem tart sávot, záróvonalat, a világítás igen csak hiányos, de 3 nap alatt még baleset közeli helyzetet sem láttunk. Itt minden másképpen egyszerű és másképpen bonyolult. A stressz teljesen ismeretlennek tűnik. Amíg itt vagyunk megkezdődött a kínai új év, a nyúl éve.
 |
| Képalbum: Kambodzsa - Phnom Penh |
febr. 1-4., Phnom Penh
Phnom Penh, a főváros – a meglepetések városa, legalábbis nekem (Sári). Már azon is meglepődtem, hogy a repülőgépen még vagy 6-8 fehér utazott rajtunk kívül – ki megy még ebbe a világvége városba, amit csak a háborús hírek között hallottam említeni korábban? Nagy kár, hogy a negatívumok sokkal inkább megragadnak bennünk, és a média is erre erősít rá. Mindenképpen el kell mondanunk: az emberek sokat mosolyognak itt, barátságosak és a fővárosuk is jóval biztonságosabb egy amerikai nagyvárosnál (Sanyi).
A reptér aprócska, egyetlen csomagkiadó szalaggal, a vízumnál vagy tízen ülnek szép sorban a hivatalnokok. Bence ismét mindenkit mosolyra fakaszt. A szállásunk gyönyörű, tiszta, kényelmes. Wifi van. Egy, a környék összes háza fölé magasodó, kilencemeletes épület második szintjén lakunk. 2600 ft egy éjszakára a luxusszobánk…
Közlekedni lehet gyalogosan, de tuktuk-kal érdemes, egy fuvart általában 200-300 ft-ért szerzünk. Ez egy motorkerékpár, aminek a hátához van illesztve egy fedett, de oldalt nyitott, 4 személynek elegendő kocsi. Kényelmes járgány, árnyékos, de mégis jól átjárja a menetszél. Ahogy egy ilyennel furikáztak be minket a reptérről, Kuala Lumpur modernsége után egy igazi harmadik világbeli város képét láttuk. Rengeteg motoros, hatalmas forgalom, az üzletek nyitottak az utca felé, mindenki kint üldögél, az utcán él. Ugyan meleg van, de messze nem olyan párás, mint KL volt. Tuktuk az összes turisták által látogatott helyen bőven akad, többeknek van térképe, arra az esetre, ha nem ismerik az adott címet.
Rengeteg a nyugati turista! De nem csak hátizsákos fiatalok, hanem családok, és 60-70 éves nyugdíjasok is vannak szép számmal. Párosával vagy egyedül, élvezik a város nyújtotta előnyöket: az olcsón elérhető nyugati életformát. A folyóparton komoly turistanegyed alakult ki: szálláshelyek, kávézók, éttermek – egyik hangulatosabb, mint a másik, csak bírd kiválasztani, melyik karosszékbe ülsz a pálmák alatt! Igen kellemes hűsölőhelyek a forróságban, csábító nyugati és helyi étel- ill. italválasztékkal. Mindez az otthoni ár töredékéért. Mi is pihentünk egy kis kávézóban, rálátással a Tongle Sap folyóra, ameddig el nem állta a kilátást egy fuvarra váró tuktuk.
Egyébként egyáltalán nem nyomulnak az emberre, ha intünk, hogy nem, rögtön belenyugszanak, nem követnek. Könnyű őket lerázni. Nagyon barátságos emberek, sokat mosolyognak, és olyan kedvesen szólnak hozzánk. Bár az érdekes tapasztalat volt első este, amikor vacsoráztunk, hogy amíg ott voltunk, végig velünk szemben ültek vagy hárman a kiszolgálók közül, és minket bámultak. Bár ez az élmény valószínűleg az alvó Bencének is köszönhető volt. Visszatérve a folyópartra, egy tapasztalat volt este ott végigsétálni – mintha a Ráday utcában sétálgattunk volna! Fehér emberen kívül a szórakozóhelyeken nem ült más – 20 méterrel beljebb az mellékutcákon pedig visszatért a megszokott helyi élet, piac, kosz, zsúfoltság. Nagyok az ellentétek: egyik oldalon a nyugati emberek és a helyieknek a jólmenő rétege, akik kiöltözve szintén divatos bárokba járnak és dzsipet vezetnek, másik oldalon a nyomorgó szegény emberek, mint az a szemetesember, aki a kisgyerekét a szemeteskocsiban, egy függőágyban vitte magával, a szemét mellett. Szívszorító látvány volt.
 |
| Származási hely: Kambodzsa - Phnom Penh |
Látványosság a királyi palota a folyóparton, hatalmas trónteremmel, ápolt kerttel, egy III. Napóleon által adományozott díszes kovácsoltvas házikóval és az ezüst pagoda, aminek a padozata 1 kg-os ezüsttéglákkal van borítva, és egy majdnem 10ezer gyémánttal ékesített Buddha is pompázik benne. Vannak még a városban egyéb, kisebb pagodák is, több körül kolostor is él, ahol helyi egyetemista diákoknak olcsó szállást is adnak.
Amit még igazán fontos megnézni, az a Tuol Sleng múzeum, az itteni Terror Háza. 1975-79 között uralkodott Pol Pot, aki a városokból vidékre deportálta az embereket, hogy földet műveljenek. Sokat elárul a kitelepítésekről, hogy Phnom Penh lakossága félmillió volt, a rezsim alatt pedig sosem lépte túl az 50ezret. Rengetegen haltak éhen, és mindenkit, aki valamilyen szempontból gyanús volt, börtönbe küldött és kivégeztetett. A múzeum a hírhedt börtön épülete, ahol kb. 3 hónapot éltek a foglyok a válogatott kínzások miatt. Valaha iskolavolt az épület, ma kínzóeszközök, kínzókamrák egykori helyiségeit lehet megtekinteni, és sok-sok fotót a megkínzottakról, kivégzettekről. Érdekes volt azoknak az akkor ifjú (14-18) éveseknek a vallomásait olvasni, akik börtönőrök voltak itt, hogy hogyan álltak a rezsim szolgálatába. Néhányan még ma sem sajnálják, bánják, hogy egy ilyen kínzóhely működtetésében közreműködtek.
Egy teljes blogbejegyzést is szívesen írnék a francia Sorbonne-on művelődött kambodzsai kommunisták négy évéről(1975-79), de nem akarok egy újabb keserű témát kifejteni. A kommunizmusnak ilyen kegyetlen megvalósítását soha nem látta Európa, Pol Pot-hoz képest Sztálin mérsékelt volt. Pl. minden deviáns egyedet likvidáltak: ide tartoztak a művészek, tanárok (gyakorlatilag nem volt oktatás), de a szemüvegesek is. A kambodzsai albumunk utolsó 15 képe igyekszik bemutatni ezt az időt.
Sajnos a hírek nem szólnak arró,l milyen sokat fejlődött ez a megtépázott nép (Pol Pot elűzése után még 15 év polgárháború jött). Újra van ipar, működik a közoktatás egészen egyetemig és alkotmányos államként működnek. Ennek a természeti erőforrásokban gazdag országnak az egyharmada napi 250 Ft-nál kevesebb-ből kell megéljen, de nagyon sokat mosolyognak.
Kínai újév van, a nyúl éve köszönt ránk a napokban. Esténként, éjjelente hallani nagy dobolásokat, ahogy űzik a gonosz szellemeket. Egy család meg is vendégelt minket, egy rövid étkezésre csatlakoztunk hozzájuk. Egy olyan helyiségben ettek, ami az utcára nyílik, egy garázshoz tudnám leginkább hasonlítani, és Sanyi bekukkantva le akarta őket fényképezni. Akkor invitáltak minket beljebb. Izgalmas ételeket ettünk, persze fogalmunk sincs, hogy miket. Mint ahogy a többi étkezésünknél is, kinézetre döntünk valami mellett. Eddig bejött, és szerencsére sosem csípett az ételünk.
 |
| Származási hely: Kambodzsa - Phnom Penh |
Hamarosan elhagyjuk Phnom Penh-t. Tuktuk-ba ülünk, és a dokkhoz „hajtatunk”, ahol egy kényelmes hajócskába ülve 4 órás utazás vár ránk, hogy megérkezzünk Vietnám Chau Doc városába. Az útra semmi panaszunk nem lehetett, a természetes légkondi borzasra fújta a hajunkat. A Mekongon vitt végig az utunk, a part igazából a vége felé kezdett érdekes lenni, amikor előbukkantak a hajók, csónakok, házak – lakott területre értünk.
