Mi 3 órát várakoztunk pluszban péntek éjjelének közén Kairóban. A háton, széken alvó Bencével ez sem kevés, de az igazi teher a „mikor is jutunk innen ki”, illetve az otthoniak „jaj látjuk-e a gyerekeinket még” apokaliptikus gondolatok időszaka volt. Érdekes elgondolkodni kiknek a sorsával osztoztunk a kairói reptéren.
Miért pont Egyiptomon át?
Délkelet Ázsiába nagyon sok légitársaság szállít, mi nemes egyszerűséggel a legolcsóbbal mentünk, ez vezetett az afrikai átszálláshoz. Azonban az, hogy az Egyptair árai ilyen jók, nem véletlen. Egyiptom nagyon tudatosan fejleszti turizmusát, míg 2000-ben 5.5 millió vendégük volt, 2010-ben 13 milliónál is többen érkeztek (14 millió volt a 2011-es cél).
A beutaztatáshoz jó, ha erős a nemzeti légitársaság: az állami tulajdonban lévő Egyptair hatalmasat bővített a kairói reptéren és folyamatosan vásárol nagyobbnál nagyobb gépeket. Egyre több turista érkezik Egyiptomba a távol-keletről, de az új járatokat ezek nem töltik még ki. A fennmaradó kapacitást adja el a légitársaság átszálló (mint mi) utasoknak igen jó áron.
Külön érdekesség, hogy miközben a nemzeti célokat,a turizmus fejlődését szolgálja és állami tulajdonban van, még nyereséges is az Egyptair. A legújabb Boeinget kivéve minden gépnek tulajdonosa, az állami befolyás pedig minimalizálva van. (részletek: wikipedia)
Az elszegényedett egyiptomiak az utcán
Az index elemzése jól bemutatja zavargások körüli politikai erőket, én csak azt szeretném kiemelni, hogy az átlag egyiptomi egyre nehezebben tud megélni. Például a hazaihoz hasonlóan ott is alacsonyak a tanári bérek, csak lassan már a legalapvetőbb (étkezési) szükségletek kerülnek veszélybe, miközben a 80 milliós ország népessége minden arab ország népességénél gyorsabban növekszik.
2008-ban magunk is megtapasztalhattuk, a Nílus völgye szinte egyetlen település. A mezőgazdaságban alkalmazott nagy mennyiségű műtrágya folyamatosan okoz súlyos károkat. Tényleg nagyon sok szegény emberrel találkoztunk, és talán attól lesznek igazán szegények, hogy körülöttük az iparosodó világ lerombolja a környezetet.
Szerintem a Mubarak-rezsim legnagyobb bűne, hogy a stratégiai célok - katonai befolyás, erős turizmus, egyes iparágak fejlesztése - mellett nem foglalkozott a tömegek gazdasági érdekével, hétköznapi bevételeikkel.
Egyiptom esélye
Nagyon drukkolok, hogy olyan érdekcsoportok is bekerüljenek a hatalomba, akik széles tömegeket képviselnek. Az egyetlen igazi ellenzéki erő, a Muzulmán Testvériség mérsékeltsége talán nagyon pozitív számomra, a fanatizmus-mentes iszlám nagyon jó dolog (kár hogy alig létezik, bár itt Malajziában nem rossz a helyzet).
Másrészről már több fiatal, harmadik világbeli demokráciáról tapasztaltam, hogy egyszerűen az emberek csak nem tudnak élni a demokráciával, nem érett rá a társadalom és hamar szélsőségeseket juttatnak hatalomra.
Jó dolog elmerengeni a szebb jövőn, de nincsenek illúzióim. Ennek a játéknak a kulcseleme az egyiptomi hadsereg, mki szorosan összefonódott a rezsimmel. A nyugati hatalmak legfontosabb érdeke ennek a „baráti” csapatnak a megtartása, így ahogyan van. Mubarak menni fog, kicsit emberbarátibb világ jön, de mély változásra kicsi az esély. Talán egyszer, később, eljön a demokrácia ideje…
A mi esélyeink
2011. márc. 14-re van a hazafelé jegyünk Kairón keresztül. Jó eséllyel így is fogunk menni. Reptérre még csak nem is jutottak el a tüntetők, nem is fértek volna be a sok riadt turistától J Nincs külföldi ellenes hangulat, vagyis nem sok veszély leselkedik egy átszálló utasra. A repülőgépeknek viszont nagyon nagy a költsége állásukban, így az Egyptair repülni fog, ha csak egy mód lesz rá.
A negatív forgatókönyv is csak annyi, hogy egy nagyon drága új jeggyel nem Kairón át megyünk haza, ilyen kb. 10 perc alatt vásárolható interneten is. De ebben az esetben már nagyon sok vér fog folyni Egyiptomban, sok drága vér.
