A lenyűgöző természet mellett a benyomások a legfontosabbak ezekből a napokból: Itt épül DK-Ázsia legnagyobb reptere (2015), míg sok asszony néhány tucat 20 Ft-os bagett eladásának hasznából él meg. Elképesztő különbségek, 6 millió ember zsúfoltsága és mégis idegességnek, feszültségnek nyoma sincs. Élik az életet ahogy az adatik és sohasem sietnek. Az ősi ritmus mellet a cél már modern, „A pénz az élet.” – mondta a recepciósunk.
 |
| Fénképalbum: Hanoi - Az ellentétek városa |
Február 22-25. Hanoi
Kicsit törődötten érkeztünk meg reggel a leghosszabb buszos utunkról. Egy megbízható irodánál vettük a jegyet (a korábbi alkalommal két gumibotot rántott elő fenyegetésként az utaskísérő, amikor a rádiót próbáltuk többedszerre kikapcsoltatni – egy alvóbuszon nem lett volna hátrány), így viszont egy elég leharcolt buszon utaztunk, szakadt, kényelmetlen üléseken. Bencét szerencsére mindez már csak méretei miatt sem zavarta, ő jól aludt, és egészen lefekvésig pedig három kínai lány foglalkoztatta.
Most van egy szobánk a belvárosban, a turistás óvárosi részben. Bent hidegebb van, mint kint, ahol vékony pulcsiban el lehet lenni, de nagyon párás a levegő, ma az eső is permetezik. Olyan fajta eső ez, amikor nem tudod, nyissál-e ernyőt, de ha nem nyitsz, mindened vizes, nyirkos lesz. Bár a szobában is minden nyirkos.
Első teendőnk volt, hogy megszervezzük a továbblépést. Befizettünk egy egynapos útra a Halong öbölbe, és megvettük a vonatjegyünket is a hegyekbe. Ez utóbbi jó sokba került, mert hiába próbálkoztunk az állomáson, hogy közvetlenül vegyünk jegyet, ott csak ülőhely volt elérhető, az sem minden napra. Az utazási irodák felvásárolják az összes jegyet, hogy aztán jó pénzért, drágábban eladhassák őket. Végül mi is kénytelenek voltunk ehhez a megoldáshoz folyamodni, én (Sári) nem akartam ülve utazni éjszaka Bencével, szerintem nagyon kivette volna az energiánkat a kényelmetlenség. Ha ketten vagyunk csak, valószínűleg bevállaljuk, mert felébe került volna. (Aztán már Sapá-ban kiderült, hogy van busz is, egy új járat – mennyivel olcsóbb és kényelmesebb lett volna! A vonaton az ágy igen szűk volt kettőnknek Bencével, én minden moccanására felébredtem.)
 |
| Származási hely: Hanoi - Az ellentétek városa |
Délután régi, műegyetemista vietnami üzletemberekkel találkoztunk, akik elvittek minket vacsorázni. De erről inkább Sanyi írjon (következő bekezdés). Én csak annyit tennék hozzá, hogy a nagy büféétteremben Bence körbe-körbe rohangászott, folyamatosan foglalkoztatva a személyzetnek legalább 2-3 tagját. De volt belőlük bőven, úgyhogy mi nyugodtan kanalazhattuk ill. pálcikázhattuk be a finomabbnál-finomabb falatokat, amikből alig tudtunk választani.
Három barátunk 1975-80 időszakban járt a Műegyetemre, hozzám hasonlóan távközlés szakra (akkor híradástechnika). A büfé vendéglőben vagy 100 étel közül kellett választani és közben magyar nyelven meséltek nekünk a vietnámi életről. Sok ponton látnak hasonlóságot a magyarokkal; pl. ők is vezetéknevet mondják előre. Szerintem ide tartozik a borús jövőkép is, amíg általános a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága Vietnám, őket igen agasztja az államadóság, illetve a kínaiak nyomulása, no meg az egészség ügy gyenge helyzete.
Csak nagyon óvatosan beszélnek politikáról, történelemről, de azért egy gondolat megfogott. Amikor Toam huszonéves fiának beszélt az amerikai háború kemény idejéről (bombázások, nélkülözés), az nem hitte el. A vietnámi fiatalok elöl rejtve maradnak még a 70-es évek súlyos sebei is.
Hanoi és Ho Chi Minh összefonódott, mert a hős vezérnek itt van a mauzóleuma, és a háza is, ahol tényleg egyszerű körülmények között élt. Bár egy igen hangulatos kertben egy tó mellett, lábakon álló fa házikóban. A mauzóleumba is bementünk, egyedül Bencének kellett kihagynia ezt az élményt, mert őt nem engedték be, mondván, hogy túl kicsi, így Sanyival külön mentünk egy-egy kört a bebalzsamozott test körül, amit évente két hónapra Oroszországba visznek felújítani. Már ez is olyan bizarr gondolat a számomra, a látvány is az volt, ahogy ott feküdt a konzervált népvezér, a feje és a keze volt sárgás fénnyel megvilágítva, körülötte négy fehérruhás katona. Néma csend, körbe lehet sétálni, karok a test mellet legyenek. Hát ezt is láttuk. Azért akartuk mindenképpen megnézni, mert Moszkvában kimaradt Lenin, és azért igen nagy történelmi hatással bírt ez az ember Vietnámra.
Hanoi, Saigonhoz hasonlóan, nem lett a szívünk csücske, bár az átlag nagyvárostól megkülönbözteti, a sok tó, ami a területén található, és számunkra igazán érdekessé az óvárosban tett séta tette, amiközben régi házakat, kicsi pagodákat, dolgozó mesterembereket láthattunk. De erről többet mondanak a képek, nézzétek meg azokat!
 |
| Képalbum: Halong öböl - Ahol a sárkány a tengerbe száll |
Hanoiból tettünk még egy egynapos kirándulást is a Halong-öbölbe. A 2x4 órás buszos zötykölődés kimerítő volt, de a látvány mindenképpen megérte, akkor is, ha nem éppen tündöklően kék volt az ég, hanem inkább köd volt mindenütt. A Halong-öböl nevezetessége a rengeteg kis sziget, ami tarkítja, és amiket én sokszor nem is szigetnek, hanem inkább csak tengerből kiálló sziklának neveznék. Mészkőképződményekről van szó, egy hajdanvolt hegység elsüllyedt hegyeinek csúcsait láthatjuk az öbölben szétszórva. Jó néhánynál barlangok is kialakultak, amik közül az egyik legnagyobbat meg is néztük – hatalmas termet vájt ki magának a víz, ami most tele van színes fényekkel megvilágított cseppkövekkel.
Nagyon szép turistahajón utaztunk, ahol fejedelmi lakomát is kaptunk ebédre. A hajó nem volt túlzsúfolt, kényelmesen nézelődhettünk. Szerencsére dél körül kicsit kitisztult az idő, elállt az eső, és többet láthattunk a környező szigetekből. Lehetett volna többnapos túrát is szervezni ide, de mivel télen mindig ilyen ködös-esős az idő errefelé, inkább csak az egynapos túrára vállalkoztunk. A tengernek ezen a részén is vannak úszó szigetek, ahol halat tenyésztenek, ezeket közelről meg is lehetett most nézni, kiszállni egy ilyen alkotmányra. Volt lehetőség rövid kajakozásra is, aki pedig nem akart csónakázni sem, azt a gyümölcsárusok kínálgatták a portékáikkal.
Egy vicces történek: A vezetőnk kivételesen egész jól beszélt angolul, értsd kb. magyar alapfok jó beszéd készséggel. Amikor értünk jött a hotelba, már az ajtó előtt ajánlottam magunkat utasnak. Ő erre csak gyorsan legyintett, „Japánokért jöttem.” és beviharzott. Aztán bent japánok híjján mégis szóba állt Sárival és megtalálta a nevünket a listán. A nevünk hangzása miatt keresett japánokat.
